Nászta Katalin: A féken tartott monológja

/Részlet egy befejezhetetlen drámából /

Ha te tudnád…

– hisz azért írtam meg
mióta mindent, mit szeretek
tiltasz, ellenzel, nem értesz meg
kivagyok!
láncra vagyok fűzve,
egy egész sereg!
szűköl bennem egy egész falka!
beleroppanok
míg fékezem őket,
hogy rád ne rontsanak
apróra marcangolva,
mit kéjes élvezettel nézhetek