Cseke Gábor – 80!

Csoszogi, a tudósító

Egy ember jelleme akkor kezdődik, amikor először meglátjuk – az első benyomástól nehéz megszabadulni, főleg, ha nem is érezzük úgy, hogy meg kellene. Cseke Gábort a Polis Könyvkiadó szerkesztőjeként ismertem meg, emlékiratát mi adtuk ki annak idején. Rokonszenves volt a memoár hangja, ez a csendesen elszámoló, tárgyilagosan valló hang, és nagyon érdekelt, kicsoda rejlik mögötte. Az ő nemzedékére mindig is kíváncsi voltam, és nem a szűk biológiai értelemben: mindenkire, aki az „aranykorban” élte le felnőtt éveit.
Egy Csoszogi szerű ember jelent meg előttem, nagy bajuszú, pontos beszédű. Nagytatámnak volt egy sógora, egy hórihorgas, kiálló pofacsontú torjai ember, az ő szájából jöttek úgy a szavak, mintha cigarettát sodorna az ajkaival. Az akkori kemény idők beli viselkedést firtató kérdésemre nem válaszolt szívesen: nem akarta a vallomásosságát heroizálni. Igazi gyónó volt, befelé forduló, szűkszavú férfi.
A barátság később virtualizálódott: ő Csíkszeredában él, én Kolozsváron, aztán Zilahon, most meg Vásárhelyen. Átveszi a Kafénak, amit írok a Facebookon, s néhanapján kifejezetten neki írok valamit. Amikor egy ízben szóvá tettem, hogy talán túl szélesre tárja a kaput a gyengébb költők előtt is, azt válaszolta, ez egy ilyen fórum, nem akar szigorúan válogatni. A hangja most sem volt oktató, egyszerűen azt írta, amit a saját legmélyebb meggyőződése szerint írnia kellett.
Ha román számot szerkesztek, mindig lehet számítani rá, pontosan, megbízhatóan végzi el, amire megkérem. Érződik rajta, hogy lapszerkesztőként dolgozott, tudja, mit jelent az, késlekedni, amikor a vonal túlsó végén izgatottan várakozik valaki.
Tavaly végigsétáltunk Csíkszeredában az Alutus nyomdától a negyedig, ahol lakik – én mentem tovább a központ felé. A húsz perc alatt, amíg róttuk az utunkat a porban, kiderült egy és más nem könnyű életéről is, melynek nehézségeit azonban ismét csak nem panaszolta: tudósított arról, amiről kérdeztem.
Azt hiszem, ez az ő legfontosabb tulajdonsága: a pontos, hűvös tudósítás. De csak úgy hűvös, mint a híres szakaszban: „…így próbálok csalás / nélkül szétnézni könnyedén. / Ezüstös fejszesuhanás / játszik a nyárfa levelén.” A fegyelmezett hűvösség mélyen belül pusztító forróság.
Kívánom, hogy ez a forróság pusztítson életre továbbra is, Gábor!

Demény Péter

2021. július 16.

8 hozzászólás érkezett

  1. Cseke Gábor:

    Péter!
    Őszintén megleptél. Köszönöm hízelgő soraidat!!!

  2. Dobrescu (Cseke) Anna:

    Jólesett olvasni a fenti sorokat. Cseke Gábor egyben Édesapám is. Sokmindent tanultam Tőle és még mindig tanulok…

  3. Demény Péter:

    Örülök, hogy jól esett, Gábor! Isten éltessen!

  4. Demény Péter:

    Kedves Anna, örülök, hogy ismerhetem az édesapját.

  5. Onagy Zoltán:

    Kedves Gábor!
    Jó gondolni az Ivánnal töltött “erdélyi irodalom és egyebek” című időtökre. Néha máig visszajutok, megnézek valamit a versgyűjteményben.
    Nyolcvan év sok. Kellemes, fájdalommentes születésnapokat kívánok. Ha van még erő, inspiráció, munkakedvet, amennyi szükséges.
    Üdvözöl: OZ

  6. csekegabi:

    Köszönöm, szívből. Örvendek, hogy Ivánt is emlegetted… csg

  7. Máthé Éva:

    Isten éltessen, Főnök! Pályafutásom legszebb évei voltak azok, amikor tudtam, hogy Te várod-fogadod írásaimat. Ez inspirált és megnyugtatott, mert tudtam, hogy nem írod át soraimat, ugyanakkor nem közlöd le ez esetleges sutaságaimat. Mert Te mindig “csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”…

  8. csekegabi:

    Köszönöm, Éva. Ahogyan a Te munkád is inspiráló volt a lap számára – mindig találtál hozzá egy megfelelő “csavart”…

Szóljon hozzá!