(ez is egy végeérhetetlen színjáték)

Középen akarok állni, de nincsen –
bárhova állok, mindenütt szél van.
Nemcsak a szélek s nem csak a szél
fújna mindenkit innen-onnan.

Közép: hely egynek, ki maga az Úr.
Hogy körötte milyen képet vágnak –
van ki jobbost vált, ha a balos csúf –
máshonnan nézve halálra-vált az.

A zsidó is pont, mint a másik
ember: román, német, magyar
vagy ukrán, leandervölgyi –
a hegyhez képest völgyi marad.

Ha mellettem állva azt akarod
váljak külön, csak nevezz meg.
Mondd: zsidó, román vagy székely –
süthetsz rám bélyeget.

Ebből a fazékban-rotyogásból
mentett ki minket, ki középen áll.
Türelméből vagyunk még itt –
nem kár kiásni a csatabárdot?

Mit tehet, aki nem akar vágni?
Kenyérre kenve, szeletekben
kell megenni? Tálaljuk vacsorára?
Vonulj kolostorba, Ophelie!

Ha már ki tudjuk parcellázni
a másik helyét a temetőben,
nyugodni hagyhatnánk csontjait.
Nem mi keltjük ítéletre életre.

Tudással öntettünk le s malaszttal –
billen az egyensúly.

2021-07-08