Jön az ember, megy az ember,
gondja nagy, akár a tenger:
akármerre lődörög,
kutyaszahar gőzölög.

Arra jő egy szép alak,
tíz ujján csillog a lakk,
de ha ebe kuporodik,
a lány meg se gondolkodik,
sogolák, gogolák,
megy csak nyugodtan tovább.

Amott meg egy úriférfi,
orcáját a nap se sérti,
de mit a kutyája tol ki,
abba’ nem aludna Toldi!
Ám ő meg se parittyázza,
csak bemegy a lépcsőházba.

Kutya, macska nagyon szép,
igazán nagyon be szép,
de amit az utcán hagynak,
az biz ellenáll a fagynak,
s hát még ha meleg van, óóó!
Az tényleg orrfacsaró.

Ha vettél egy állatot,
ne legyél állat legott!
Inkább légy embernyi ember:
vidd a kukába egy neccel,
mit belőle nem szeretsz –
olyan jól jön az a necc!
Sogolák, gogolák:
tudok járni legalább!

Forrás: szerző FB-oldala