Facebook-monográfia Ady Endréről

Hanyatt esni * „A tenger, ez a sápadt részeg, ezüstlávát ivott.”; „Elért az Ősz és sugott valamit, / Szent Mihály útja beleremegett, / Züm, züm: röpködtek végig az úton / Tréfás falevelek.”; „Add nekem a te szemeidet, / Hogy vénülő arcomba ássam”; „Lázár vagyok a csókok lakomáján” – ilyeneket nem lehet „józanul” írni. Azért teszem idézőjelbe, mert nem a szó szerinti józanság a fontos, ahogy nem a szó szerinti részegség. Alkoholmámorban is lehet rossz verseket írni, és Ady bizonyos verseit, melyekről azt terjesztette, hogy a kávéházi asztalra írta őket, vázlatként megtalálták a szobájában.
A magyar Pimodán mégis igaz írás, egyrészt azért, mert Adyt az alkohol lendítette ki a mindennapokból, másrészt pedig, mert mint már mondtam, mindenki kilendül valamiképpen.
Igaz viszont, hogy vannak költők – Arany, Vas István, Coșbuc stb. -, akiknél ez a kilendültség nem érződik annyira, míg éppen Adynál rendkívüli módon és minden témájában. A szerelem, a pénz utáni sóvárgás, a haza és a szülőföld hibái; talán csak Isten van „csendben”. Ezért hamisítja meg Adyt az, aki karácsonyi meg szívküldi műsorokban elrebegi egy-egy valóban csendesebb versét. Írt olyanokat is; az egész Ady, az igazi Ady azonban odavágja az embert. Estek már hanyatt, nem képletesen, hanem igazán, úgy, hogy percekig elálljon a lélegzetük? Erre a megfizethetetlen élményre gondoljanak, amikor Adyt olvasnak, és akkor talán közel kerülnek hozzá.