Nászta Katalin: Rövidjeimből

Egyetlen garanciám lehet felőle: legalább kicsit féli az Istent
s nem mer mindent megtenni. Persze, lehet azt gondolja, hogy ez még belefér…

*

Szóval bedobtad a törölközőt. Rendben, tudomásul vettem.
De tudd, az öltözőben még vannak, akik törölköznek.

*

Azt írják, ne írjunk történeteket, mert az mese. A történetek közötti szuszogást kell megírni. Az már az élet.

*

Beköpéseknek hívtuk régen az ilyen rövideket. Nem gondoltunk bele a szó szerinti jelentésébe.

*

Ha fiú lettem volna, aminek vártak, lány szerettem volna lenni, minden bizonnyal. Így megelégszem azzal, ami vagyok. Nem olyan szörnyű.

*

Mikor elkezdtem a számítógépbe pötyögést még a 11-es betűméret is megfelelt. Tegnap kipróbáltam a 18-ast és meglepődtem: látok.
Túlzok, a 16-ossal könnyebb át is látnom az egészet.

*

Félkézről odalöki nekem a félkézről ismerős: hol maradtak a szövegeim? Később esik le a tantusz, ezt egy költő verse üzeni, aki nem ismerhetett. Még az üldözési mánián innen vagyok egy hajszállal.

*

Már mindent megírtak, miért erőlködünk? Már mindent kifőztek, minek konspirálunk? Már mindent bevettek, kipróbáltak, elhánytak – minek égre törni? Földhözragadtságunk megmarad.

*
Még mondja valaki, hogy egymásra vagyunk szorulva. Ugyan. Legkönnyebben én tudom magam megnyugtatni.

*

2021-07-18

2021. július 20.

Szóljon hozzá!