A kis ember / Omul mic

A keddi postával Kocsis Franciskótól kaptam küldeményt: új prózakötetét küldte ajándékba, dedikálva (Atelierul de pipe și tutun / Pipa- és dohányműhely, Ed. Cartea Românească de proză, 2021.), s ahogy az illik, mindjárt egy kis kóstolóval kedveskedünk belőle az olvasónak. (CsG..)

A kis ember szemében az ijedelem ugyancsak nagyra tud nőni. Hát még ha ezt az embert a köznapi szóhasználatban gyermeknek nevezik. Fölösleges kétszer mondani neki, hogy az éjszaka egy sötét angyal. Képzeletében már tisztán áll előtte a szíjas test, az égő tekintet és a roppant szárnyak. Részletekbe menően, megdöbbentő pontossággal képes mesélni a tollazatáról, lenyűgözően képes lefesteni a fényfoltoktól csillámló feketeség káprázatos ragyogását, mely a csillagos égboltot juttatja eszébe. A módot, ahogy a tekintete belehasít a sötétségkárpitjába. Tán még a hasadás hangját is utánozni tudná. Akárha a ruhagyárban ezernyi vásznat hasogatnának. Meg azt, ahogyan a tollak sokasága a repülés örvénylése nyomán egymáshoz súrlódnak. Csattogva. Csikorogva. Nyekeregve. S mindezt oly módon, ahogy egy gyermek képzeletében testet ölt. Tisztán kivehetően, erőteljesen. Én nem tudom elképzelni, milyen lehet ez az egész. Elmondja viszont egy emberizink. Hangjából, tekintetéből, gesztusaiból, elhallgatásaiból kiérzem, hogy a kis ember számára az ijedelem is jóval nagyobb – amennyiben nem talál magának nyugalmas helyet egy felnőtt árnyékában, ha nem tud karjai közé fészkelődni.

*

Sperietura pentru omul mic e şi ea mult mai mare. Mai ales dacă în limbajul de fiecare zi omul acesta e numit copil. Lui nu trebuie să-i spui de două ori că noaptea-i un înger întunecat. Cu ochii minţii, el îl va şi vedea cât se poate de clar, îi va distinge trupul vânjos, ochii aprinşi şi imensele-i aripi. Ar putea să-ţi descrie penajul lui în amănunţime, cu terifiante detalii, ar putea reda copleşitor micile reflexe sclipitoare ale negrului pătat de lumină cum e bolta nocturnă de stele. Şi felul în care privirile sale sfâşie cortine de beznă. Ar putea să imite şi sunetul ascuţit al spintecării. De parcă s-ar sfâşia mii de pânze în fabrici de confecţii. Sau cum se zbârlesc miile de pene în vijeliosul zbor. Şuierând. Şipuind. Şfichiuind. Auzite toate de fantezia de copil. Clar şi tare. Eu nu-mi amintesc cum e. Dar îmi povesteşte o şchioapă de om. Din glas şi privire, din gesturi şi restul de necuvinte înţeleg că pentru omul mic şi sperietura e mai mare. Dacă nu găseşte umbra unui adult, dacă nu i se poate cuibări în braţe.

A bárka / Luntrea

Reggel van, teljében a nappal, és újra itt az este, még egy éjszaka odavan, majd ismét beköszönt a reggel, összegük lassacskán életrajzzá áll össze, amelyben megférnek az ünnepnapok és a kevésbé jó napok, amelyekben rendre gyerekek, fiatalok, férfiak vagyunk – s most meg nagyapák – egyszer még kérkedni fogok e teljesítménnyel! -;amelyben jókora halom emléket gereblyéztem össze, s szavak óceánját gyűjtöttem be –, egy ideje megfeneklettem bárkámmal egy egyszeri használatos mondaton: csodálatos szüleim, köszönet nektek az életért!

Fordította: Cseke Gábor

*

E dimineaţă, e zi plină şi e din nou seară, mai trece o noapte şi e iar dimineaţă; suma lor se transformă încet în bio grafie, în care încap zile faste şi altele mai puţin bune, în caic am fost rând pe rând copil, tânăr, bărbat şi-acum bunic odată mă voi lăuda cu isprava asta! -, în care am strâns la uit loc un munte de amintiri şi un ocean de vorbire — şi-am nan fragiat de-o vreme într-o propoziţie cu o luntre pe care ţi-e” dat s-o foloseşti o singură dată: mulţumesc, minunaţii mei părinţi, pentru viaţă.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ