Kántor Péter verseiből
Kimegyek a kiserdőbe
Utassy Józsefnek
Kimegyek a kiserdőbe, csak úgy, egymagam
leheveredek a földre, dél van, este van
fejem fölé palakék ég, nagy tó kerekül
kandikálnak belőle a nyárfák egyedül
billeg rajtuk, susorog a sok kis réztallér
fülbevaló, nyakbavaló, pergő fénygallér
fekszem hanyatt, mint a holtak, furcsa állapot
kiérdemlem a csillagos égi váll-lapot
fekszem hanyatt, hullanak a nyárfalevelek
megtöltik és elhúzzák a göncölszekeret.
A rossz szerelem ajándéka
Az ember azt se tudja, milyen élni
de mikor jön a rossz szerelem, eljön
hogy kifacsarja őt, hogy elgyötörje
eszébe jut a fej nélküli csirke
ahogy fut az udvaron körbe-körbe.
Hány köre van még neki, míg belátja
rémület-űzte lába a hiábát?
akkor a véres nyakra visszakéri
a régi fejet, régi szép világát.
És újból játszótér a temetőkert
a megszokott, a poros, kerek udvar
fűzöld a fű, égkék az ég, aludhat
vagy rikoltozhat, amíg bírja szusszal.
Este a Margitszigeten
Nagy rozsdabarna levelek a zöldben
egymás hegyén-hátán; túl sok az üzenet.
Ahogy megyek, félrerúgdalom őket
közönyösen zizegnek, zörgenek.
Szétszórva néhány apró, fényes csillag
százszorszép virít a lábam előtt.
Egyre puhább, bársonyosabb a fű
s egyre hűvösebbnek érzem a levegőt.
Esteledik, a magas neonlámpák
túlragyogják a holdat; egy padon
mint szerelmét a továbbálló vándor
választott levelemet otthagyom.
In memoriam Kosztolányi
Mi más az élet, mint apró halálok
gyöngyfüzére a meztelen nyakon
mely, ha körüléri a gyöngy, lecsuklik.
Suhan a szárny és őröl a malom.
Ez itt sólyom, azok varjú-kabátok.
Kopog az eső. Ősz. A föld kaput nyit.
(Pass)
…hegyszoros, szűk út, engedély, szabadjegy
kézmozdulat (bűvészé), döfés, leadás
megy, halad, meghal, letesz (vizsgát), túllép…
[Alapkiadás: Hogy nő az ég. 1988.] DIA
Pusztai Péter rajza