Gálfalvi Zsolt halálára

… Hogy Konrád a Látogató óta nem írt semmi érdekeset, a Vendégkönyv azonban nagy mű; hogy a Bábel toronyházának a Sánta Mari-részletei jók, a többi azonban…; hogy a Kányádi-versek és a Kányádi-attitűd – mindezt és még sok minden mást, bizonyos értelemben mindent meg lehetett vele beszélni, mindenről el lehetett beszélgetni vele. És elegáns volt, egyáltalán nem abból a kisvárosi pletykába hajló anekdotázásból élt, amelyből nagyon sokan mindenütt. Rengeteg anekdotát tudott, sokat megélt életében, de a kíváncsisága mindig mélyebb volt. Egyetlenegyszer hallottam erotikus atmoszférájú történetet mesélni, de azt is pedagógiai célzattal adta elő, a színészek kezelésének kézikönyvébe kívánkozott inkább.
Sűrű, sebzett élete volt, eltemette a gyermekét, barátokat veszített el, mindaz, amiben bízott, összeomlott, az ő cipője mégis ragyogott, nyakkendője elsimult a mellén. A könyvkuratóriumban megmosolyogtuk, ahogy kiütköztek rajta az 1989 előtti idők, diplomáciájának fogásai is rájuk emlékeztettek.
Aki szeret forgolódni, az mindig beleesik bizonyos kelepcékbe, váratlan helyzetekbe kerül, s a korábbi rendszer olyan volt, hogy kajánul kihasználta ezeket a nehéz szituációkat. Többször kiderült, hogy ő sem mindig döntött jól, olykor személyesen is konfrontálták ezekkel a jelenetekkel. Csak magamról beszélhetek, de ahogy emlékszem, soha nem reagált ezekre a szembesítésekre egy bizonyos színvonal alatt – az már egész nemzedéke neveltetéséből, szocializációjából, a máig meglévő ellenfelek malmai-tabuból fakad, hogy nem is igen lehetett megtudni tőle semmit azokról a helyzetekről.
Éppen a Vendégkönyvet ígérte kölcsön, de ahányszor hívtam, mindig a temetőben volt. Végül felhagytam a hívásokkal, úgy éreztem, nem szívesen válna meg a kötettől még ideiglenesen sem. Útban a Kányádi temetésére elmesélte, Konrád hogyan beszélt hosszan latinul Salamancában: a lateiner értelmiségi egyik utolsó példánya volt, és boldogan emlékezett a másik utolsóra.
Mindig azt hisszük, hogy egyszer még beszélgetünk, és akkor majd mindent megkérdezünk. De hát már nem lehet megkérdezni, őt sem.
Legyen neki könnyű a föld!

Forrás: szerző FB-oldala