Lényemnek ajándékozott e világ,
Végek között vágtatnak ívfény paripák.
Árnyaik vágyaimat betakarják,
Templom falán kúszik a penészvirág.

Befalazott titkok testet öltenek,
Mint görnyedt öregek a vásott padban.
Harang kondul, könnycsepp izzik a borban,
Angyalok fáradt szívekbe repülnek.

Felhőpagodákból csurog a mosoly,
Ostromokat véd ki e maroknyi nép.
Rohanó idő lánca e mozgó kép,
Örök szerelmed lettem, én a fogoly.

Alvégen felkel a nap, s a varázslat,
Zajosak az utcák, sok gyerek szalad.
Miénk itt a tér, és miénk is marad,
Köszön a nap, s Felvégen szénaillat.

(Péterfalva, 2019. július 31.)