KABALA

Bus-Fekete László, a kitűnő író nagy híve a hippikus sportnak. ami magyarul annyit jelent, hogy szenvedélyes lóversenyjátékos. Állandó vendége egy bukméker-irodának, és akárcsak egy ügyvéd, naponta 3—5-ig »fogad«.
Azt fogadja, melyik ló fog a legközelebbi versenyen nyerni. Bus-Feketének a Színházi Életben nagy sikerrel ment egy regénye: a Mérgespuszta. Es mit tesz Isten?…
Van egy hároméves lovacska, amelyet szintén Mérgespusztának hívnak. Természetesen a ravasz bukméker már előre dörzsölte a tenyerét, hogy jönni fog Bus-Fekete, és kabalából megfogadja nála ezt az esélytelen paripát De nem így történt!…Mérgespuszta legalább tíz versenyen utolsó lett, anélkül, hogy az író egy fillért is feltett volna rá…
Dehát a kabalát egyszer mégiscsak ki kell próbálni…
Legutóbb Bus egészen szép kis összeggel megfogadta Mérgespuszta
győzelmét…
— Borzasztó…
— Csak ne tessék félteni Fekete urat…
— Röviden Fekete?
— Na, igen, mert azóta a bukméker bús. Mérgespuszta első lett, és gyönyörű kvótával hálálta meg az írónak, hogy bízott a regénye címében.

Színházi Élet, 1936/37

START!

Nyáron, amikor a színházak be vannak csukva, nincs szaguk a színházi épületeknek. Hidegek, halottak, élettelenek ilyenkor ezek a télen oly tüzes falak; de aztán, ahogy a próbák megkezdődnek: egyszerre mindent átjár újra ez a »színházi szag«, behozzák magukkal a primadonnák a francia parfőmjükkel, a görlök a kis műselyem ruhájuk otkolonján, az urak a cigarettaszagukkal, újraélednek a falak, a sarkok, a szögletek, az egész épület újra visszakapja azt az egyéni, furcsa nőies, izgató illatát, mint egy drága bunda, amelyet kiszellőztettek naftalinos nyugalmából, és újra bepermeteztek néhány csöppnyi Lucien Lelong »N«-nel…

Egyed Zoltán
Színházi Élet, 1936/37