Már csak ott élsz
a nagy családi vacsorák
kihunyt lámpafényében,
régi boroktól fényesült
virgonc tekintetekben,
már csak ácsorogsz kicsit
a nyomok mögött becsukódó
kapu öreges nyüszítésében –

Csend(es) élet * A szerző fotója

pillanatra lekókad fejed
s kint jársz a ki tudja
hova igyekvő úton,
mintha mehetnél egyáltalán valahova,
tehetnél is tapodtat
az ereidbe enyveződő képek ellen.

Aztán csak visszahuppan
az egérszürke változatlanság
és maradsz magadba akaszkodva,
mint fogason az elnyűtt nagykabát.