Saszet Géza: Szobrok

Valamikor
úgy képzeltem hogy
a szobrok is élő
emberek voltak
Olyanok akiket
hatalmába kerített
egy rögeszme és
kenyér helyett
agyagot
gipszet
márványt vagy
bronzot
kezdtek enni
ettől előbb szívük
keményedett meg
majd arcuk fogott
egy szoborhoz
hasonlítani
s miután
sokára
karjuk és
lábuk is
kőbe dermedt vagy
érccé merevedett
díszes talapzatra
emelték őket
azóta ott állnak mozdulatlan és

mindenkit lenéznek aki
kenyeret eszik