Kedves Gábor,

együttműködésünk során megszokhattam, hogy pontos ember vagy. Ehhez igazodom születésnapi köszöntőm idejét illetően is. Az öregember diója a legédesebb és legkeserűbb dió. Dióverésed irigylésre méltó, telitalálatos metafora, és mutatványszámba menő vállalkozás. A dióverés, persze, nem szüreti mulatság. De nem is kubikos-munka. A szinte megoldhatatlannak tűnő kihívásra azt mondja az ember: kemény dió! Mintha valami etalon lenne az emberi hozzáállás kimutatásában. A Te diótermésed alkalmasint csupa kemény dióból áll. Kívánom neked legyen ideje koráni a te dióverésed (azaz: éppen időben jött!), és legyen örömös a diótörésed. Kívánom, legyen annyi diód, amennyi erőd van s legyen annyi erőd, amennyi diód van! Magam előtt látva hatalmas diófádat (életfának is bizonnyal megteszi), úgy vélem, ez eltarthat még jó ideig! De hogy milyen a termés, igaziból nem a dióverésnél, hanem majd a diótörésnél mutatkozik meg Az előbbit lehet doronggal, utóbbit ajánlatos finom tollkéssel elvégezni. (Jól tudjuk, van Neked az is..) Hogy egyetlen egészséges, ízletes porcika se vesszen kárba. Igen várják a diótorta kedvelői, köztük jó magam is. Sokat segítettél nekem munkálkodásom során. Dióverésben is, ám diótörésben mindenképpen. Köszönet érte! Isten éltessen diótörői korunkban, körünkben minél tovább, csemetéiddel együtt, kedves Gábor!

Kenéz Ferenc

Albert-Lőrincz Márton: Különben

„Különben: tudom,
mi lesz holnap.
Szeplőtlen ég, varázslat.”
Cseke Gabor: Hangya-seregem

Vannak emberek, akik a csendet szeretik, s a csendbe
belecsöpögtetik szavaikat,
vitorlát bontanak mint az ég,
és énekelnek, mint a kémények, melyek mögé megbújik a szél.
A KÖLTŐNEK MIND PUSZTA JÁTÉK.*

Vannak emberek, akik szolgálatra születnek s a szolgálatban
a részletekre figyelnek, ott lakozik az ördög, mondják, akit kikergetnek a fényre,
birkózzon meg a vaksötét a fénnyel.
VIGYÁZVA KELL POFÁZNI, MÉGIS.*

Vannak emberek, akik nyolcvan után is széttekintenek,
meglátni a karón a varjat, szálkában az erdőt,
vadban a szeretetéhséget, elvegyültben a kiválót,
s hűséggel hívnak asztalukhoz.
Kár, hogy E PERCEKET (…) FELŐRLI A MOHÓ IDŐ.*

Vannak emberek, akik nem hordanak cifra ruhákat,
belülről szabják-varrják azokat,
minden találkozóra kiborotválkoznak, ahogy a pelyhedző állúak,
és mosakodnak, mint az öregek,
„HATALMAS TISZTASÁGSZOMJJAL.**

* Cseke Gabor: Levelek a brigádból
** Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak