Cseke Gábor – 80!
Nászta Katalinnak a Cseke Gábort köszöntõ montázsa
Szuhay-Havas Marianna: Köszönet a zseniális versekért!
* Cseke Gábor 80. születésnapjára! *
Van idő és tér, de valami távolabbra ér,
amiket versből szőttek, különös fényen nőttek,
amit a költő lehetséges világokból mér.
Nem mozdulatok ezek, még csak nem is a tettek,
többek, nemesebbek, igazabbak, szépen szólnak,
és nagyon tudnak fájni, ha a mélyben hallgatnak.
Jó gyümölcseit mindenhol lévő vad helyeknek
köszönöm, hogy felfoghattam, hogy úgy szerethettem,
ahogy az értő tudja, milyen nemes a szándék,
és azt is, hogy minden vers varázslatos ajándék.
Várva Gábor, még többet onnan, hogy idehozza:
kívánom a legjobbakat születésnapodra!
Keszthelyi György: Az idő
Cseke Gábornak
Az idő rács, tölgyfa-szerkezet,
cáfolataiban álomfüvek nőnek.
Ott, ahol piros volt, piros-fekete,
ahol valaki járt a fák hegyén,
amikor még nem benzinmotor,
de lovashintó vitt át a túsó partra.
Hány olyan nap van, amikor
kora reggel becsapod az ajtót
aztán a kulcsot nem találod,
és a vekkeróra is megáll?
Azt mondhatnád, ilyen minden hétfő,
ilyen az Isten is, ha már célba vett.
Tiarás hölgyek, kék vagy bíbor
szatén ruhában, körömcipőben,
kormos betűk, tolató mozdonyok között
ellentmondások fátyla libben,
ha ő már tehetetlen, bár örökmozgó.
Néha tán néma, hideg és rideg,
máskor meg dühüdten pöfög
de csak ritkán rántja elő a fegyvert.
Csak húzza, vonszolja tovább magát,
rá se ránt ura ultimátumára,
gerince roppan, megfogyatkozik
míg sokasodnak a falanszterek.
Nászta Katalin: Az egyik drukker
Cs. G.-nek
szurkolunk
csak ki ne fussunk
az időből
s lejárjon az a nyolcvan –
ez ám a futólépés
a homokban!
már-már háborús
sivatagi menetelés
a nagy porban
mit a szél
ez az érzéketlen, száraz
szemünkbe-szánkba fúj
fuss jobban!
de hadd érjünk utol!
és jönnek a stróman
menetoszlopok
kiknek hátát
csapdossa a szél
nyeljük a homokot
szemünk bekötve
vakon tapogatjuk
az előttünk elterülő
tengert
ezeken a buckákon
hogy is lehet
diadalittasan masírozni?
kifogy belőlünk a szusz
bakancsaink alatt a vélt utat
mi hozzád igyekezne
tapossuk rendületlen
mind gyorsabban
hogy asztalodhoz
odaérjünk
Főúr,
Kávézzunk még…
Éltes Enikő: Bomlott vers
Cseke Gábornak
akár a vonat ott Segesváron
mikor utasaitól megvált
a szavak úgy hagyták el
észrevétlen versem
és költöztek a hétköznapokba…
de maradt némi szégyen
az álmok az
éjszakák ketrecében
egyszerűen csak kimúltak
talán ez volt a sorsuk
ahogy az idő is múlik
elfelejt engedélyt kérni
talán őt is elhagyták a szavak
mint azt a hajdan
asszonybőrbe bújt
bizonytalan kíváncsi kamaszt
aki úgy szívta magába
az ingyen kapott
kitágult világot
mint sebesült
facsemete a gyógyító
fényt s ki aztán
elfelejti megköszönni
mert úgy hiszi
hogy bármikor megteheti
hiszen a nap az égen mindig ott
aztán az erdő sűrűn
körbenövi
s mit neki szavak
örül ha talpon marad
s nem fordul ki gyökerestől
saját életéből
de az alkotás vágya
szavak nélkül is megmarad
s észrevétlen alakul
a lelket tisztító vers
testet sikáló szappanná
gyógyító kencévé
színtelen színekké
formátlan formákká
– ami mégis az övé –
mintha bűnbánati cselekedetté
és robog az a bizonyos
vonat tovább
egy életen át
a fénycsíkok be-bevilágítanak
aztán elhalnak
hogy újra
meg újra
felbukkanjanak…
2021. július 13.
Pusztai Péter rajza