Székely Sándor fotói

DANCS Artur: Nem írással

…és nem is saját fotóval emelkedem CséGé mester kerek évforduján szólásra, hanem három fekete-fehér fényképpel, amit elhoztam annak idején otthonról, és itt őrzök, New York-i lakásomban. Azt a huszonhét évvel ezelőtti nyári délután örökítik meg, amikor Árkoson gyűjtött össze bennünket az Előszoba pályázat eredményhirdetésére, de főleg ismerkedésre egymással.

Az Előszoba, ugyan többen is dolgoztak rajta, elsősorban Gábor gyermeke volt, és gondosan is nevelte az ügyet, messze az eredményhirdetés és könyvkiadás látványos eredményein túl is, sok-sok éven át. Amikor ezekre a fotókra tekintek, amit Székely Sanyika lőtt a sokórás, hangulatos beszélgetésen, ahol először találkoztam kedvenc gyermekkori regényem írójával, Cseke Gabival, s ahol egy asztalnál ülhettem Domokos Gézával, Farkas Árpáddal, ahol olyan nagyszerű kortársaimmal ismerkedtem meg, mint Laczkó Vass Robi, Bölöni Péter, Váry O. Péter, Bódizs Edith, Botár Emőke, Gergely Edith – a teljesség igénye nélkül – mindig hálával gondolok CséGére és arra a mérhetetlen energiára és időre, amit ránk fordított az évtizedek során.

Mindig elképesztőnek tartottam a munkabírását, ahogyan annyi felé képes figyelni, annyiféle fonalat a kezében tartani, írni, alkotni, szerkeszteni, válaszolni a levelekre, és mindannyiunkra odafigyelni ezzel párhuzamosan. De nem csak az energiát említeném, hanem elsősorban is a szeretetet, a gondoskodást, az odafigyelést, amivel folyamatosan egyengetett bennünket megtalálni saját hangunkat. És utólag belegondolva nem az a lényeg, mennyiben éltünk ezzel, és használtuk ki könyvekben, publikációkban, hanem az, amivel egész életünkre gazdagabbakká lettünk. Ezt az életreszóló, megfoghatatlan kincset szeretném születésnapján megköszönni a Mesternek. Isten éltessen még nagyon sokáig!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ