Bölöni Domokos böngészője
AKINEK A HAJA ŐSZÜL
Írta: Somlyó Zoltán
Akinek a haja őszül,
az már semmin fel nem bőszül.
Az már tudja: ez a rend!
Tönb a baj és több a csend!
Akinek a haja tája
havas, mint az erdő fája,
fázik és unatkozik
s ezen nem csudálkozik.
Nem fogj a el a sajnálat;
kitépi a fehér szálat…
Egyiket s a másikat…
S nem gondol vele sokat.
Ezt elküldi Bözsikének…
Hej, hogy elszálltak az évek…
Azt Jucinak — szép viszony…
Ő is hűtlen volt bizony…
Harmadikat kapja Panni,
ő sem tudott hű maradni.
Negyediket: ezt meg ő,
akinek a szíve kő…
A többit a fején hagyja;
simogatja, ápolgatja;
nagy szükség van arra még:
azt kapja a feleség…
Színházi Élet, 1936/39
NEM LEHETEK SZERELMES
Rádai egész délelőtt húzott a próbán, hogy mi van velem? Azt mondja: szerelmes vagyok. Szerelmes! Már sokszor szerettem volna elmondani, hogy miért nem lehetek szerelmes. Neon engedhetem meg magamnak. Az ember mindent csináljon 100%-ig. Én pedig a színészetet akarom így csinálni. Ha szerelmes lennék, reggel már arra kellene gondolnom, hogy mit csinálhat a fiú? Fel fog-e hívni? Miért nem hív? Erre felhívnám én. A próbán csak arra gondolnék, hogy miért volt rosszkedvű, vagy miért nem volt az? Hát persze, hogy nem szabad nekem szerelmesnek lenni. Pedig néha magam is szeretnék.
Muráti Lili naplójából
Színházi Élet, 1936/42
HÁROM NAGY BÜSZKESÉG
Molnár Ferenc és Heltai Jenő ülnek a bécsi Hotel Imperial teraszán egy nagyobb társaságban. A beszélgetés során azt mondja Molnár:
— Három dologra vagyok büszke életemben. Sohasem volt sárcipőm, esernyőm és névjegyem…
Majd körülményesebben megmagyarázta:
— Sohasem volt sárcipőm, és mégsem nedvesedett át a lábam; sohasem
volt esernyőm, és egyszer sem áztam meg életemben; nem volt névjegyem…
Itt Heltai Jenő váratlanul közbevágott:
— …és nem ismeri senki a nevedet!
Színházi Élet, 1936/40
Pusztai Péter rajza