B. Tomos Hajnal: Tömeg nélkül
Most, hogy már fáról fára aggattál,
kiszáradt belőlem
a hús verdesése.
Most, hogy már fáról fára aggattalak,
csak kiszúrt labdányi maradt belőled,
mely elfér egyik tenyeremben.
Lassan szültük meg egymás hallgatását,
türelemmel, mint ahogy
tojásnak szívják ki tartalmát
egy máknyi lyukon.
Ha többé nem moccannánk,
nem nőne-apadna köztünk
az ingerek szála, azt hiszem,
felvillanna egy pillanatra
a tökéletes egyensúly égszíne.
Pusztai Péter rajza