Gyöngyöt ragyogtató napfelkelte,
Kagyló szemeimben ébredezik.
Fehér hattyúk ringatóznak, s nézik
Ahogy két szív egymást lejegelte.

Már nem várnak vulkánkitörésre,
Együtt merülnek a vad kráterbe.
Hol a foglyul ejtett naprendszerbe,
Életet lehelnek, ösztönzésre.

Égre gyémánt csillagok röppennek,
Por és hamu a régi amulett.
Pörögnek a bolygók, s ébred a tett,
Álmaink sodródnak a szent jelnek.

Szívből fakadnak a tiszta szavak,
És békét kötnek a szitakötők.
Legyen mindenki önmaga, s örök
Gyöngyöt ragyogtassanak a nyarak.

(Péterfalva, 2019. augusztus 1.)