Mert van gyermek, ki mosolyogva,
tárt karral elfogad
és ki egyszer nyomott mértékkel
mindent visszaad.

De van, kinek csigaház
a hallagatás, se ki, se be
ajtó, örök pizsamás –

legsimább faladat
szeggel karcolja,
virágos szőnyeged
sárral telehordja.

És van olyan, ki felgyújtja
a megsárgult fotókat,
aztán sírva keresi
az elhamvadt arcokat.

Gyermek, ki szeretné,
hogy legyen ami nincs,
kívánja a szelet,
mely ingyen-mannát hint,

játssza, hogy játszik,
de mint vén, tudja,
hogy valóra válhat majdan
a hétfejű divat.