Demény Péter (Ivan Karamazov:) Szívkatéter
Oktondi fejemmel azt hittem, a Fábri-film valamiféle szinopszisa lesz, amire meginvitálnak kedves barátaim a PIM-ből. Holott az Édes Anna-animáció önálló, megrendítő alkotás, Jankovics Marcell szálkás-légies szimbólumaira emlékeztető képvilággal, a Trianon-traumát és a szociális problémát egyaránt roppant érzékenyen megjelenítő opus. A 13 perces installáció nemcsak azért érintett meg, mert Erdélyben születtem, valamiféle Trianon-felhő alatt, mely, bármennyire is küzdök ellene, mégis megformál és megformáz, hanem azért is, mert egy nagy mű teljes környezetét felvillantja és a szívbe katéterezi.Egészen más élményt jelentett a Rézbőrű volt az alkony című tárlat (https://pim.hu/hu/kiallitas/rezboru-volt-az-alkony), a magyarországi indián élet és alteregók, az indián tárgyi emlékek gyűjteménye. Cseh Tamás pipatomahawk-ja vagy a tolldíszben pompázó Baktay Ervin valami csöndes lázadást érzékeltettek, olyan alternatív kultúrát, amely fantáziátlan korokban ellenkultúrának számít.
A Székely Aladár-fotóalbum (https://pim.hu/hu/kiallitas/uj-vizeken) legérzékenyebb punktuma egy egész alakos Ady-fénykép, melyből a fotográfus csak az arcot szerkesztette ki. Úgy ül, mint egy ember, mégis Ady Endre – valahogy ezt éreztem. És azon gondolkodtam, mennyire kell látni az egészet, hogy egyetlen részletet meglássál.
Ez a három kiállítás teljesen berántott magába, egészen betöltött. Amikor egy barátom mondta, hogy a Műcsarnokban remek fotótárlat van, elnézést kértem: nincs már hely bennem arra. Előbb még lélegeztetnem kell a korábbiakat.
Forrás: szerző FB-oldala