Amikor letértem a bekötő útra,
szülővárosom képe bevillant
a visszapillantó tükörbe –
úgy kísért,
jött velem egy darabon
a fehér házak közül
kibukó templomtorony,
mint hűséges kutya,
ki még nem hiszi,
hogy szenvtelen hátrahagyják.
Aztán bekúszott bágyadtan,
vörösen a nap és mindent eltakart.
Alkonyodott.

1. Pethő Katalin:
   2021. augusztus 5. 04:22

   Egyszerű, egyértelmű megfogalmazása annak a lélek és gyomorszaggató érzésnek, mely minden egyes alkalommal, szülőhelyem elhagyásakor, maga alá gyűr, pedig 49 év alatt megszokhattam volna, de nem tudtam, s már nem is akarom. Köszönöm.

2. B.Tomos Hajnal:
   2021. augusztus 5. 11:22

   Én köszönöm az érdeklődést, kedves Katalin.