amikor fociztunk a lányok a zizi laborral szurkoltak nekünk
engem ne sirass már tadadam-da szívem nem erre vágyik tadadam-da
csepereg az eső tadadam-da fejemen zongorázik
te boldog isten
erre dribliztem lőttem passzoltam erre rúgtam a kornélt
közben azon remegtem hogy tévedni fogok
és ezért tévedtem is aztán
de hát milyen súlyú tévedések voltak azok
igaz akkoriban valóságos mozart-requiemeknek tűntek
vagy még inkább hunyadi lászlónak amikor gara
a galád nádor rákiált a bakóra sújts!
holott háromszor mellé ütött és a szokásjog szerint
megmenekülhetett volna a szegény ifjú naiv dalia
vagy húsz évig ugyanaz az ember énekelte
lassan már beleöregedett a szerelembe
de nem tanult semmit mindig újrakezdte
te boldog isten
egyedül vagyok és ilyenkor mintha több lenne az emlékem és a bűnöm
bár lehet a kettő ugyanaz
mért is születtem ilyen tépelődőnek szívem nem erre vágyik
a szívorvos azt mondja kerüljem a stresszt de hát
a stressz megtalál engem nagy ravasz
soha egy pillanatig nem voltam tiszta pedig mindig törekedtem a tisztaságra
tessék ez az én coming outom
fejemen zongorázik
te boldog isten

Vadászkönyvek

amikor a nagy vadászkönyveket olvastam
széchenyi zsigmondot meg molnár gábort
mindig azt reméltem egyszer majd elém kerül
egy olyan igazi kafferbivaly vagy egy nagy sörényű oroszlán
és akkor én bátor leszek végre ami sose voltam
rezzenéstelenül állok a tigris előtt mint sandokan
üvegből ittam a szanát és neoton famíliának képzeltem magam
de nem kevesebb bátorság kell ahhoz sem hogy
arról beszéljek amiről más nem beszél soha
afrikai tábortüzek ez volt annak a könyvnek a címe
azóta belenőttem a félelmeimbe és műanyag palackos lett a szána
és láttam tömeget nem volt kevésbé félelmetes mint egy csorda kafferbivaly
sőt azokkal legalább úgyse tudnék mit beszélni
így hát reménykedni sem lenne miben
azok legalább egyértelműek de ezek között élnem kell
az ostobaság és a gazemberség erdőtüzei között
a szigeten ahol vidám festmények villódzanak
így bizonyára könnyebb lesz büszkének lenni a semmire

Forrás: szerző FB-oldala