2008

Az új év a régi

Mint aki szelet vett magára s viharos sikerkabátot aratott, pirítóskenyerem javát már megettem, félszázados kapitány, mindenkedő postaszellemidéző, vasarctalan lejártszalámigyáros. Vérnyomás munkába s gyalog haza, vénasszonyesőben potyázó.
Csökkentőm ítél: csak az a per, csak azt tudnám feledni!

Vigyázz, infra vagyok!

Fentről letűzött sugár. Biztattak, hogy legyek gáz, ám az robbanna, míg a puliszka megalvad. Erősen italos állapotban ne gyújts rá drótostót-foldozó likas tűzhelytelenednél, még egy nótára se, mert kivisz a léghuzat, s helikopterolnak Bukarestbe, hogy utoljára lásson a főváros, már akinek inge. Piroska státusban épp farkasok esznek lelkem kalácsából, mikor megcsörren a mobilkaktusz: jönnek a lakásbamászóképű porverőreggelkalapáló fűrészlegények. Szuperrenova leszek, s elszállok magamtól, miközben jobbra-balra sűrűn hull a téli haj.

Mátrix reflux

Vegyünk egy enyhe gyomorbajt, savazzuk, paprikázzuk fel, üssünk rá tíz fecskefészket, adjunk hozzá alig használt tüdőt, vesét, szórjuk meg tégla- és kőporral, keverjünk hozzá bugyborékolásig főtt agyvelőt, díszítsük kék táskákba tekert szemmel, fújjuk be nanotechnológiával, köröskörül nyomjunk rá polisztirén habcsókokat, három napra tegyük hideglelésbe, vágjuk halálos adagokra, fogyasszuk falfúróval fülünk mellett.

*

[2010 őszén, amikor felkértem Évát, hogy gyűjtse össze általa legjobbnak vélt verseit, hogy kötetbe szerkesztve digitális gyűjtemény készülhessen belőle, rövid idő alatt két dokumentumot is kaptam tőle. Az egyiket úgy nevezte el, hogy Versek 2010-2009-2008, a másikat pedig: 2008-2009-2010 péntekjei.

Végül is, az elkészült kötet (A boldogtalan tollhercegnő) az első dokumentumban található versválogatásra épült, de rövid ideig még azon tépelődtünk, lazítsuk-e fel a versek világát az Éva számára kedves és oly nagy leleménnyel dédelgetett játékos rövidprózák, az általa „abszurkák”-nak nevezett sziporkázó szövegek legjobbjaival. Végül, mivel a versek annyira szoros egységbe álltak össze, hogy minden vegyítési kísérletet eleve kudarcra ítéltek volna, abban egyeztünk meg, hogy a második gyűjteményt eltesszük „jobb napokra” egy későbbi időpontig és az addig még születő újabb darabokkal majd önálló kötetté állhatnak össze.

A „jobb napok” ma már tudjuk, hogy Éva számára valahol egy mind távolibb tartomány felé tünedeznek, a nálam maradt gyűjteménnyel pedig, úgy érzem, ideje elszámolnom s éppen a Káfé főnix portál oldalain. Idézzék hát Őt mától kezdve a kis adagokban, de annál nagyobb tisztelettel és ragaszkodással mért „péntekjei”. Egyesekre talán még emlékszünk, egy-egy korábbi közlés folytán, de legtöbbjük most kerül első ízben az olvasó elé. Az eredeti szövegen csak a minimális helyesírási és szerkesztői kiigazításokat végeztük el. /cseke gábor/]

1. Eva AGNEL:
   2011. június 25. 22:31

   Eva él !