az a baj hogy romlik a szemem
olthatatlan szenem
kivel ember ugyan él
már el kell tartanom a könyvet
már könnyezik ha tévézek
ezért hangoskönyvet hallgatok olykor
a fülemen keresztül fogadom be mindazt
amit úgyis hiába tudok
egyesek az e-olvasót ajánlják
az lesz a vége
már túl kicsi sok betű
progresszív szemüvegem
depresszív szívem
és az az áldott jó kedélyem
amivel még papagáj is lehetnék
ha nem költő lennék
az ember azzal kezdi hogy nem látja amit néz
aztán nem nézi amit lát
aztán se nem néz se nem lát
de addig még sok van
bár borges múlhatatlan példa mindörökre
nem lehetne megöregedni úgy hogy
legalább az ne romoljon ami fontos nekünk
kérdem istent
kin ő csak elmosolyodék

Revolut

engedjétek hozzám jönni a szavakat
hogy azt mondhassam je suis csalódott
szalutálók nyája lett a magyarság
most hagyjuk is a forradalmi példákat
de itt van mándy aki vette a kalapját
vagy ottlik aki azt mondta köszöni vas pistának
hogy megmenthette az életét a náciktól
vagy az a sok ember a megáll az időből
erre volt jó hamvas és márai
hogy mindenkiből felvonulás legyen
hogy csüggjünk a vezérek szaván és szomjazzuk a lózungokat
je suis szomorú
gőgös szolgalelkűség milyen jól elkaptad
barátom a jack cole-ban
mindegy hogy kire csak acsarkodjunk
és eladjuk magunkat egy tál fröcsögésért
hervad már ligetünk díszei elhullottak
mondanám egy költővel aki ma még rendben van
magyarságtisztasági szempontból
de ki tudja mit hoz a múlt
annak a csecsén lóg ez a jelen
je suis jézus mária
reményeim csonkig égtek
be kell vásárolnom a lidliben
legalább egy dobozzal belőlük
most már revolutom is van

Utazások

nem jártam lisszabonban
pedig költő barátom aki
a kétezres évek elején
keresztülkattogott európán
megesküszik rá hogy az a legszebb
de nem jártam koppenhágában sem
vagy a loire völgyén aix-en-provence-ban
nem beszélve martha’s vineyard-ról
állítólag kassa is nagyon szép eperjes
vagy cádiz és az atlanti-óceán
s hát a kengurus ausztrália
és a rögbis új-zéland
de hát ki tudja most járvány van
és egyre jönnek a hullámai
nem tudom meddig tart a görög ábécé
legyen elég mondom magamnak
és mosolyogva gondolok arra a kamaszra
aki azt hitte semmi sem elég
egyszer tolnai ottó felolvasott egy verset
arra épült hogy a lila ákác
most is emlékszem fátyolos hangjára
milyen szép is a lila ákác
és még azt a verset sem találom sehol
ugyan mit akarok én arcachon-tól
ahonnan egy regényhős képeslapot kap
és arra gondol hogy akkor ilyen egyszerű
ilyen egyszerű, igen, ilyen egyszerű volt minden

Forrás: szerző FB-oldala