LAPSIKER HOLLYWOODBAN

Még túl sem vagyok a baráti üdvözletek örömén, amikor harsány hang ordítja:
— Színházi Élet! Szin-há-zi É-let!
Hirtelen hátrapillantok: Színházi Életet szorongatva egy színes rikkancs üvölt torkaszakadtából, egy csomó Színházi Életet lobogtatva a kezében. Amikor elrobog mellettük, a barátaim erősen nógatnak: „Igazán illik, hogy vegyél egy példányt a saját lapodból”.
Zavartan kotorászok a zsebemben. Amikor átadom a pénzt, ezt feleli hibátlan magyarsággal:
— Öt év óta ez az első Színházi Élet, amit eladtam.
Csak ekkor veszem észre, hogy a rikkancs gyűrött, régi számokat szorongat, amit a barátaim gyűjtöttek össze, és a magyar mondatra is erre az alkalomra tanították be.
Az autók elindulnak Hollywood felé.

Incze Sándor
Színházi Élet, 1936/52