B. Tomos Hajnal: Folytatásban
Letűnt jelenek sejlenek
a nyitott kályhaajtó fényében :
bizsergő gyermek-ujjaim
a kukoricacsöveken,
nagyapám hangján duruzsoló,
sárkányos mesék
és hólombú fák alatt
csillagporos, téli esték.
Tudom, most is vannak tünde fák,
meg pipacsvérű, patyolat éjszakák,
lihegve szelt, irdatlan kék,
s partot ígérő zöld menedék-
de ez már a most gyermekének
készülő emléke: egy lesz-kép
a majdan arckönyvében,
mely nekem már nem fog kinyílni.
Pusztai Péter rajza