Keszthelyi György: Esti fohász
Uram, ne hagyd a láncszemet
elpattanni, rozsda ne marja.
Annyi aszályban ezt a cseppet
tartsd meg bennem s a többiekben.
Sok testnyi lágy hús épül a vasba,
láncszem, te légy az ellenszerem,
míg egymást fertőzzük annyi sebben,
ne hagyj tovább zuhanni, magamba
veszni, mert ennyi még menthető.
Ez a rabiga összetart, eggyé tesz,
mint lélegzetbe zárt, nyers erő.
Vezess el, láncszem a betegekhez.
Pusztai Péter rajza