miénk volt a nagybetűs világ
álltunk közepén
ránk vágyott
szél fente fogát, lágyan simogatott
majd belénk harapva újra kóstolt
édesebbek voltunk, mint a méz

nem bástyázott körül játékbarikád
babák sora sem parádézott
álmunk felhőket lovagolt
minket csodált, igen: az ég

Atyánk művében gyönyörködő
angyalok hosszan hozsannáztak
így csobbantunk a világtengerbe
igazi ünnep volt

a magából kifordult angyal elvonta tekintetét
s ki tudja miből nőtt angyalvezérként
egy éjjel – kényszerűségből –
egy éggel lejjebb csúszott seregével
a harc értünk azóta dúl

hogy ne legyen legyedül: emberből lett a nő
a teremtésen ők a korona

teljes a mű, sokasodni öröm
szemérmes titka ez kettőnek
gyermekben látható egységük
tökéletes volta

kíváncsiak, de betekintést
nem nyernek angyalok
szerelmük el van rejtve
felfedezni nekik is csoda
hogy ízét megőrizze: titok

még annyi minden elzárva előlük
részeket tudnak, kis cserepeket
a mű nem nyílt meg egészen
de felüdülhetnek, elég, ami van

egyszerű a dal
a kétszerkettő lép együtemre
s ha gátja nincs, forrón, dobogva gyorsul
rést nyit, a kapud megnyitja
hogy kitárhasd, amitől beindul
a világ, s kitör a béke, szétterjedve rajta

2021-08-10