milyen tékozló napokat éltünk
uramisten
álmainkat írtuk

ma hajnalban megint
álmodtam valami szörnyűséget
zsibbadtan ébredtem
mint akit fenyegetnek
s már nyílt is az ajtó
én belülről, ők kívülről
végül az idegenek nyitották. jöttek be rajta
szélesre tárva
hogy beférjenek a munkások
akik kicipelik a benne valókat
a kicsim aludt a belső szobában
hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak
álltam egy szál pendelyben szinte ruhátlan
amíg aludtam
az udvaron a bejáratot elbarikádozták
a fenyőket görgőkön vihették
most talpfákon nyugodtak mozdíthatatlanul
a kocsiút elzárva
ki sem lehetett menni a kapun
– a kicsi a szobában!
futottam volna
de bénultan gyökerezett lábam a padlóba
egyszál pendelyben álltam tébolyultan
mit versek
mit színház
mit facebook
az unokámmal ketten vagyunk
s ezek itt idegenek
senki nem jön, akire számíthatunk!
még jó, hogy nem esett, de eshetett volna
hálóruhában hova s hogy futok innen
unokámat ölembe csomagolva?
már egész szigetek égnek Göröghonban
meg máshol a világon, mit rinyálok itt
csak meg ne tudják ezek az állatok
hogy félek, nyüszítek én is, mint az állat
felébredtem
estére pedig nevetve néztem vissza

2021-08-12