Demény Péter (Ivan Karamazov:) Szálka

Amikor még a nyakam fiatal volt,
sok férfi ígérte hattyúdalát.
Akkor még hittem, nincs az a folt,
ami büszke lányságomnak megárt.

Ahogy az évgyűrűk gyülekeztek,
lettem kopasz fa, levéltelen.
Rajtam szomorúk üzekedtek,
bennem csak lapult a félelem.

Most öreg vagyok, nem érdekel már,
mi volt és mi lett, csak, hogy mi van.
Ha jön, egy nyugodt vénasszonyt talál
bánatban s gyűrött kombinéban.