(Új etimológia)

A haza napja leáldozott
A szó semmit jelent
Mert a ház, ahol fogadott
Ismerőst- idegent
Apád, anyád, ki szívvel élt
Kiejthetetlen szó
Ők egyesek és kettesek
Ahogy ma mondható
A haza” ház” szóból ered
Vállalhatatlan eredet
És nárcizmust takar
Házad hiába keresed
Hazád így nincs és gyökered
Tagadd meg, ha magyar
A barátság s a bátorság
Ódivatú ma már
A hűség és a szeretet
Teherhordó szamár
Az áldozat kész nevetség
Ha másokért hozod
Könyöklés és tülekedés
A meghitt otthonod
Vicsorogva, brutálisan
Előzz és verekedj
Üvölts, kaparj a pénz körül
Hisz ő az istened
Távoli tűzvész lassan ér
Horizontodig el
Mert más erdőt, várost emészt
Téged nem érdekel
A gleccserek leomlanak
Valahol zúg a víz
De nem látod az árvizet
Ahogy házakat visz
A szakadékba s a mocsárt
Mely végül elnyeli
Fotelben ülsz és azt lesed
Készül a reggeli?
Rostáld ki hát szótáradat
Hull a szív, hull a gyöngy
De a ” tök jó”- az megmarad
Torkon akadt göröngy
A haza napja leáldozott
A szó semmit jelent
Az űrt, a hiányt hordozod
S maradék életed.

Budapest, 2021 augusztus.

1. Ferenc Elekes:
   2021. augusztus 18. 08:06

   Pontosan így van!