Nászta Katalin: Nem kutya, láncra verve
tisztán láttam a gőgöt
azt hitte övé vagyok
nem értette: csak ajándék
nem a vagyona vagyok
nem csapda ez, vésd eszedbe
ifjú, ki most lépsz frigyre
nem tárgyad a társad
akkor elveszíted
titok ez – bár nincs (el)zárva
annak nyílik, ki nem (el)várja
nem őrzik raktáron
befogni nem lehet
mint a tenger – árad
csobog, mint a forrás
zúg, ha itt, mint a szél
hol lakik – nem tudod
zubog és iható
átölel, hisz várad
ám béklyó karodból
csilingel, kiszalad
magához nem láncol
mentőöved lesz, ha
a mély szélén táncolsz
lábad alatt pázsit
uralni ne akard
megvenni nem tudod
míg szabadon hagyod:
szegődik, veled tart
rázd ki szótáradból
a szót: elkötelezve
vagy szabadon szeret
vagy sehogyan se
2021-06-30
Pusztai Péter rajza