B. Tomos Hajnal: Előírt sorrend
Hosszú számoszlopokat
adott össze világéletében,
szerette az ajkak közt hangtalan morzsolt
számok agy-tornáját –
nem bízott a kompjúterben:
aláírni, neve bélyegzőjét nyomni
valami plasztiktekervények böffenetére?
Soha nem tette.
Most egyik lába már a puha,
– könyvelői szemmel nézve –
totál fiktív felhő-dombokon lépdel,
a másik minden ujjával még
az átizzadt lepedőbe kapaszkodik,
de nem téveszti az előírt sorrendet:
három, kettő, egy,
nullaaaaa…..
Pusztai Péter rajza