van egy végtelen magyarország
az az én otthonom
ott vagyunk másnaposak
adyval minden kettétört hajnalon
ott lovagolunk ki reggel
szerteszét cserhalmi györggyel
azon a magyarországon eggyé válok
minden földobott kővel
ott kávézunk délelőtt
én és galgóczi erzsébet
senki nem kérdezi meg
hogy ugyan ki szeret téged
senki nem mondja te jó költő vagy
kedves józsef attila
de az apád román volt ugye
egy román puliszka
mert itt mindenki magasba
és egyre csak magasabbra
emberként és magyarként
mindig magasra

van egy végtelen magyarország
ott még én is otthon vagyok
gazdagok és szegények
ülnek ott egymás mellett
pocsék hajótulajdonosok
a koldusokra nem fenekednek
a magyarság ott nem mérce
nem valuta és nem áru
ott nem egy ledöntött szobor
bibó az aranyszájú
mert itt mindenki magasba
és egyre csak magasabbra
emberként és magyarként
mindig magasra

van egy végtelen magyarország
ott nem katonák ülnek
a lelkek egymás elől
nem rémülten menekülnek
ott nem nézik páran a várat
és rengetegen a vályút
ott férfi a férfi fülébe
nyugodtan súgja a tánc közben a lávjút
ott ülhetsz a duna parton
és ülhetsz a moszkva téren
mert ember vagy így is úgy is
mert itt mindenki magasba
és egyre csak magasabbra
emberként és magyarként
mindig magasra

ez az én magyarországom
az én égig érő hazám
a forró vágyam és álmom
az el nem nyert anyám
a szívemben lelkesen lüktető
ropogós dunakavics
az augusztus huszadikám
egy kis vidám magyar hasis