Talán jobban tette volna, ha nem így dönt, mert Szigeti Csabát otthon elöntötte megint a sötét nyugtalanság. A nagy hajtásnak vége volt a hivatalban, és korán hazaért, ahol Ildi helyett Eszter, a bébiszitter fogadta, és arra kérdésre, hogy hova ment a felesége, nem tudott válaszolni. A féri kiült a verandára, ahonnan belátta az utat. Hirtelen ütéssel a szívén megértette, hogy az a körvonalazatlan, utálatos bizonytalanság, amelyet az elmúlt hetekben elfedett a munka, nem tűnt el az életükből, jelen van. Elhatározta, hogy első dolga lesz megkérdezni Ildit, mi volt ennyire sürgős, de ahogy meglátta az autót, majd a feleségét, amint kiszállt belőle, eltűnt belőle minden elszántság. Hirtelen feltűnt neki, hogy az asszony mennyire csinos. Ettől valahogy nagyon cefet kedve lett. Úgy érezte magát, mint egy reménytelenül vágyakozó balek. Már biztosan tudta, hogy az asszonynak van valakije. És azt is, hogy egyetlen dolgot nem fog megtenni: nem beszél róla. Csak tartani ezt a keretet, tartani, amíg lehet, amíg el nem múlik. Ő van helyzeti előnyben: és visszahódíthatja, mért is ne?
Hogy mért nem, arra nem tudta vagy nem akarta tudni a választ, de ahogy a felesége ránézett, tudta, hogy nem lehetséges. Most nem.
– Hát te? – kérdezte Ildi, és Csabát szíven ütötte a hang hamis kedvessége. – Végre van egy kis szabad időd csak úgy elüldögélni?… Amúgy rád fér.
– Igen – állt fel Csaba, mint akit pofon ütöttek. Elvette az asszony szatyrát, és nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze:
– Merre jártál? Mi volt ilyen sürgős? Boltban voltál?
– Igen, meg felhívott Éva – gondok vannak náluk, kérte, hogy igyunk meg egy kávét.
Szigeti majdnem megkérdezte, milyen gondok. De tudta, minden hiábavaló. Kipakolt a szatyorból a konyhában, az asszony pedig töltött magának egy pohár bort. Mostanában sokat ivott.
– Te is? – kérdezte a férjére nézve, akit megint vérig sértett a hangja.
– Jó – bólintott az ingerülten.
Az asszony észrevette, hogy baj van. Odavitte a pohár bort, és beletúrt a férfi hajába.
– Nagyon lemerítetted magad. Mit szólnál, ha sétálnánk egy nagyot a gyerekekkel?
Szigeti hirtelen hinni akart ennek a mozdulatnak. Talán csak képzelődik, tényleg túl van hajtva. Átkarolta az asszonyt, aki az ablak előtt állt.
– Máshoz nagyobb kedvem lenne – súgta, bár fikarcnyi kedve sem volt a szeretkezéshez. Érezte, hogy az asszony teste megfeszül, de nem tolta el, csak annyit mondott:
– Este. Most itt vannak a gyerekek a másik szobában. Na, jöhet a séta?
Séta közben nem nagyon volt módjuk beszélgetni, Andika és Gáborka lefoglalta őket, ugrándoztak, fel-lekéretőztek, a végén elfáradtak, nyafogtak. Este Ildi nem ellenkezett. A szokásos rutin volt, semmi más, de a rutin ismerős érdektelensége megnyugtatta Szigetit. Rá két nappal Ildi szóba hozta Attilát, és Attila felkerült a tolmácsok listájára.

Folytatjuk