keserv

Ma fázom élni
Félhomályt töltögetek
Hajnali pohárba
Leásítom az égről a napot
Az örömöt meghagyom másnak
Magamat felszentelem
Az ordításnak

közhely

Ahonnan jöttem, az a jó hely
Meleg, puha, lebegő
Itt lent alig van levegő
Itt csak e házak, koncok
Kövek, férgek, galambok
Érdeklődések, közönyök
Ürülék, altesti örömök
Drótok, herótok, szolgák
Kaktuszok, csörgődob, torták
Minden kemény, harsány, valódi
Csak néhol egy kis álmatag zöld
Humusszal tele a Föld
Kukucskáló csöndes
lágy remény
az élet, mint tudjuk,
nem lányregény.

A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

1. Pusztai Péter:
   2021. augusztus 25. 06:08

   KÖSZÖNET ÉVA A MESSZI TÁVOLBÓL, PÉTERED