Debreczeni Éva: hátra maradt versek (9)
golyó
Azt játszom: betegnek tettetem magam
ma nem megyek iskolába
nem kelek föl az ágyból
fejemre húzom takaróm
Nem is tettetem: tényleg
ráz a hideg, izzadok
valamit ettem
borzadok
Jaj, a virágok
felborultak
kihullt a föld alóluk
Ilonka néni virágai
nagyanyám barátnője
Ők ketten már húsz éve
föld alatt
Ilonka néni gyerekei amerikában
virágai nálam
szaporodnak tovább
Hull, hull szét a föld
az üveggolyó
bár szopogatnád
elgurul a bolygó
Álmomban élnek
Jaj, pedig úgy
Visszamennék!
Szorítom szemem
A régi álomba
De lelkem a testé
s meg kell hogy
Várjam, míg a reggel
átvedlik estté
Hogy újra éljenek ők
Én pedig ne
vagy legalább
kevésbé
Na végre!
Nem jut eszembe semmi
Ez az! Ezt kéne
állandóvá tenni!
Pusztai Péter rajza