Nagy Anna: Ahogyan remélek

Végső rostálás
Szikár szavak
Alany, állítmány
Pár jelző marad
Kerget az idő
Így megtehetem
Békés kiáltvány
Az üzenetem.

Múltak burjánzanak
Az elhagyott kertben
A fű, a lonc, a gyom
Belepi csendben
Távoli otthonom
De az elvadult zöld
Tudja, megtűri még
Az a keserves föld.

Gyermekkorom kertje
Szikkadt parcellái
Szívem lüktető
Sajgó kamarái
Még ver, egyre ver
Áramlik az élet
Úgy vagyok éber
Ahogyan remélek.