Hadnagy József: Ősz, inkognitóban

Augusztusnak is vége. Az ablakon
beáramló csend hűvös fénye
az őszé már. Itt van, érzem:

inkognitóban jár föl-alá
az ablakom előtt, elárulják
a kertembe hullt sárga
levelek, gazdagságának
aranyfedezékei.

Levél és árnyéka
a földön eggyé válik –
erre készülök magam is:
elengedni a nyárba
kapaszkodó ágakat…