Debreczeni Éva Hátra hagyott versek (13.)
félek
jön a nagyvilág lopva, óriáspók
jaj, félek, megesz!
kattogó hangsorral csörög terminátor
marokból van, félek, megesz
hervadt virág jön föl a kukából
büdös a szája, félek, megesz
homunkulusz közelít fal mentén
pislákol, félek, megesz
határidő közeleg, karburátor
kezével karmolva fojtogat
félek, megesz
halál is jön andalogva
nem félek, mehetsz
Fanyalgó enyelgő
Kocsmafordultával jönnek meg
a képesnapok
gyehenna tanúja párosban kétrét
bazsalyog
kolbásztalan hajnalodra tekert
fancsali nagyapák kísértenek
brummogva
szélorgiákba fúlva úszol gyomrod keserű
savában
borzongva dörgölöd orrod a
pohárba
kalányosan hörögsz ódát a fokhagymás
hájnak
fénykép
a grófnő ül a padon
Aradon vagy Újaradon
mellette két unokája,
nemesi sarjak, elunva
sapkájuk szemükbe húzva
hunyorognak a sötétülő napon
mögöttük fenyő, szálfaerdő,
sziklatalp, háború
előttük jövőtlen mező,
elitt elit-vagyon, katángkoszorú
varródoboz fedele alatt
sárgul az idő vasfoga,
zölden penészedik a múlt
aki még tudna róluk,
már rég kimúlt
Bibliai könyörgés
Uram, taníts meg írni!
A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György
Pusztai Péter rajza