Vasárnap reggel a Halasban. (Most korcsoma, de őrzi a régi nevét.) Várom Károlyt, bár nem beszéltem meg vele találkát. Telik-múlik, kérész-kárész, délész-bulész, nem jön. Másnapos vagyok, mint a parlament. Kérek vodkát, egyszerű igeidőben (perfect simplu), hozzá pohárnyi barnasört. Szerencsétlen párosítás, minősít ám. Mázli: a kricsmi lédijei feledik kapcsolni a hazaffyas hüvelyrádiót, amely egyebet sem, csak aztat, azokat.
– Maga ideges! – tör rám egy micisapkás (csubikás) régimagyar. Látja, amint kezem tördelem, ilyen hülyét ezekben a korai órákban nem látnak kocsmák. Nincs gond, Vincze Domokosnak hívnak, mondja, csíkfalvi, nyárádmenti, nagyon idős, satöbbi, Marosvásárhelyen él, van magvas mondanivalója.
– Ideges! Magán látszik, hogy tetőtől talpig úriember.
Vincze Domokos bácsi a napom eleje. Vele a Jóisten külön rendelkezett. Amikor egy rettenetes betegségből már-már kilábalóban ment volna önnön örömébe, nem halt meg. Vásárolt a Jeddi úti temetőben örök nyugalmat. Vásárolt volna, ha. Azt mondták: ha él, nem halhat (még) meg. Hozzon hát papírt, hogy menthetetlen muráló. Hozott. Sosem dohányzott, mégis körülvette a tüdőrák, ilyennek járhat sírhely, előre. Sírhelyet akkor adnak, ha a beteg menthetetlen. Ám ő, szörnyű kimondani, felgyógyult.
Fütyült rá meghalni határidőre. – Nálunk, Csíkfalván – meséli – három név járja: a Dénes, a Domokos és a József. Én ezt nem tartottam be, a fiaim: István és Levente. Csakazértis.
Ölelkeződünk, kezemet szorongatja. Hideg a keze, nagyon hideg. Menni készülök. Ha nem jött Károly, lesz valami Marx. Pénz-Áru-Pénz. (PéÁPévessző). Kisürdüng nem állja meg, hogy be ne tegye nekem a „fitilt”. Azt mondom Vincze Domi bácsinak: – Tudja mit, Domi bácsi. Én is Domokos vagyok. Bölöni Domokos.
Azt az örömöt. Azt a hatást. Azt a ragyogó arcot. Vincze Domokos kicsit felnéz a kocsma csillagos egére, nem lát semmit, de zavaró körülmény sincsen, úgy fog, mintha feleségül akarna, fohászkodik Istenhez: – Szóval maga is Domokos. Hát én mindennap olvasom magát. Hát, emberek, uraim és hölgyeim! Gratulálok! Isten éltesse sokáig! Emberek! Tisztelt Korcsoma! Ez az én barátom, Szilágyi Domokos!

Forrás: Harangoz egy rézmozsár (Járókeret a 75-hez) Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2021