​ Örökké szeptember

Legyen mindig szeptember
Kint huszonöt, bent húsz fok
És mindig menjen lefelé a nap
Langyos szél fújjon, frissítsen
És legyen Isten, aki segítsen

​ Anyakereszt

Idős korára egyre szebb lett
Bőre feszesebb, lába vastagabb
Jó, tudom, szegény férjét megette
S ez, ha meggondoljuk,
nem pozitív dolog.
De gyermekeit mint jó anya nevelte
Csillogó fehér bölcsőt készített, mellette
őrködött, nehogy valaki leverje
S amikor előbújtak a kicsik a tojásból
Mutogatta nekik: Ezt így, ezt úgy
Csak lassan, okosan, Pók Peti fiam!
Aztán nappalra átadta helyét nekik
A kicsik dolgoztak, ettek, hibáztak
Ő maga visszavonult
Csak esténként jött elő
Hogy megcsillogtassa hátán
A kiszűrődő metsző
energiatakarékos fényben
a szentistván-keresztet.

A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

1. Pusztai Péter:
   2021. szeptember 3. 19:40

   KÖSZ GYURI