(Évia emlékére)

A szabadság íze a tenger
Égre emel, átölel, ringat
Dús selyemszövetű, titkos teste
Megszelídíti vad vágyainkat
Sem égen, sem földön annyit nem ad
Az eliramló élet, mint ebben
A zölden gyűrűző őselemben
Emberek, halak, kagylók, rákok
Merítkeznek meg a szerelemben
Ha végtelen völgyében elpihensz
Hanyatt sodor a hullám habja
Tárulnak fölötted égi tájak
Békés bölcsőd lesz, míg a víz hagyja
Ám ha háborog, megtépett, beléd mart
– Mikor a vad vihar hozzá emel –
Vár reád aranylón a békés part
De a szabadság íze a tenger.

Budapest, 2021. szeptember 1.