PECHES VICCMONDÓ

— Elmondok egy viccet, de szólj, ha ismered — kezdi. Majd a második mondatnál: — Becsületszavadra nem ismered? (A társaság többi tagja felé fordulva): — Önök sem? Senki? Egy úr: — Én ismerem. De csak mondja, oly jó. — Nem, akkor nincs értelme! (Ez sértés a többiekkel szemben. Ezek mégis kedvesen) : — De kérjük, csak mondja! Kérem! Előadó folytatja. Majd elcsattan a poén. Egyesek nevetnek. Hárman is jelentkeznek: — Én már ismertem! Előadó (érzékenyen): Hát akkor miért hagyták elmondani? Most egy kellemetlen úr jelentkezik: — Én másként hallottam a viccet. Nálam a végén mondja csak a kalauz…

Színházi Élet, 1937/33