Kisfutuczkó alig tizenöt kilométerre esik Nagyfutuczkótól, mégis egy világ választja el a két falut. Ezt a világot úgy hívják, hogy Rókák pusztája, egyszerűbben csak Róka-puszta. Közben egyáltalán nem puszta, hanem inkább dimbes-dombos vidék, közepén a Kutyapisilő nevű szelíd patakkal, amely csak tavaszi esőzések idején mutatkozik teljes valójában; télvíz idején úgy elrejtőzik, mint valami depressziós vakondok.
A kistérségi társulás két éve viseli az ősök iránti tisztelettel a Kutyapisilő nevét.
Kisfutuczkó turisztikai érdekessége, hogy ha telefonálni akar az ember, ki kell gyalogolnia a régi disznólegelő legmagasabb pontjára, a Kereszthez, s onnan a nap bizonyos szeszélyes pillanataiban néhány pec erejéig szóba állhat városra szakadt szeretteivel. Így tesz kétnaponta a nyolcvanhat éves özvegy Laboda Jusztina is.
A falut bekerítő alakulatot mégsem ő fedezte fel, hanem már egy nappal korábban Cápráginé, másképpen Szutyok Mimi, aki azon kapta magát, hogy miközben baját végezné a Kutyapisilő patak partján. ahová kirúg a telke, valami szurokfekete öltözetű ördögfiókák lesik a terebélyét. Mindjárt tudta: nem rendőrök, mert ha azok, akkor a jegyzőkönyv érdekében nyilván rögvest felszólítják az erkölcstelen művelet megnevezésére és abbahagyására, amire ő azt válaszolná, hogy a saját birtokán azt csinál, amit akar, majd szoknyáját felkapva hirtelen újra lekuporodva folyatná -; minek folyományaképp a szabálysértés ténye legalább két és fél méter hosszan csordogálna. Az eset nem állott fenn. ezért gyorsan eleresztette a kutyát, és kettesben ugatták az illetéktelen behatolókat Jaguár nevű transzilván kuvaszával. Viszont a szuper-tekintélyes alakok úgy eltűntek, mint a tortanindzsa. Cápráginé egész éjjel filmet néz, Kanadába lódult nagyfia hátrahagyott vagy kétszáz kazettát, így aztán semmitől sem lepődik meg. Mégsem szól semmit, mert egyrészt minek, másrészt kinek. Összevissza kószálnak itt, Kisfutuczkón az idegenek, ezzel abszolúte tisztában volt, ám a falusiaknak hiába mondaná, kinevetik. Nem kell ide két bolond, Mimike tácsolta le a múltkor is, a rusnya vénasszony, a savanyúkáposzta szagú Laboda Jusztina -, elég egy ekkorka falunak a cifka-cafka Csipa Dzsennifer, akinek mindig elfő a kávéja. Mérhetetlen sértettségében Cápráginé Szutyok Mimi semmiféle infót nem oszt meg a kisfutuczkóiakkal. Pedig a szobájából azt is látja, hogy könnyű harckocsik sorakoznak sajátos hadrendbe a réten, más részük pedig fölfelé igyekszik, azzal a nyilvánvaló feladattal, hogy lezárják a települést.
Hiába titkolózott. Másnap Laboda Jusztina a Kereszt tövéből egyből lelepezte az alattomos hadműveletet. Mi több: bemondta a telefonba is a fiának, aki érdemein alul jutalmazott, nyugalmazott besúgó. – A Róka-puszta tele harci kocsikkal és fegyveres katonasággal. Mi ez, ha nem invázió?!…
Nosza, értesíti a közösség férfi állományát is: Cókmók Csubit és Kaptán Burzót. Az egyik vak, a másik süket -, így adják ki két félnormában a tökéletes őrizetet. Cókmók Csubit megcsalt szeretője öntötte szembe még hetvenkettőben, a vegyi gyárban; Kaptán Burzót hajtó korában, egy nagyszabású vadászaton cirógatta meg a havasok Miklós bácsikája, egyúttal a fél farát is elharapván – amiért is a rosszfélék Seggetlen Burzónak becézték; amikor még éltek tréfára hajlamos székelyek Kisfutuczkón.
Mindkettejükön földig érő, csüngő szőrű koszos pásztorsuba, somfa botjaik akkorák, mint Őszentsége rangos támasztéka Róma városában. Ezeket azonban megemelni is derék dolog, nemhogy lecsapni velük…
A fent nevezetteken kívül csupán Csipa Dzsennifer számít helyi lakosnak – amikor éppen idehaza tartózkodik. Dzsennifernek érdekes a heppje. Nevét s kórisméjét egyedül Cápráginé szutyok Mimi tudja. Úgy hívják, hogy bordér line szindróma, és az jellemzi, hogy aki ebben szenved, az hol angyal, hol pedig ördög, sosem tudni, mikor éppen melyik. A buta falusiak nem néznek filmeket, nem is tudnak angolul, bezzeg hogy bordélylány szindrómának mondják a Csipa Dzsennifer baját -, amitől a lány úgy be tud gurulni, de csakugyan: két hete a Mákföld tetejéről henterikádzott alá a Bakk Pali bá összerogyott házáig, s onnan szenes karót ragadva rohangált végig a Nagyutcán, a Nyulak közén, a Kisutcán, végül a Béka Feri pallóján állapodott meg… Addigra magamagában is kárt tett, úgyhogy le kellett kötözni szegényt. Aztán a szeretője elvitte. Közel Dicső, de sosem tudni, mikor van rendesből kieresztve, s mikor szökött haza.

(Folytatjuk)

Forrás: Harangoz egy rézmozsár (Járókeret a 75-hez). Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2021