Az ostromgyűrű bezárult. Az utca végén megjelent a parancsnoki dzsipp, mögötte két harckocsin töltött puskákkal símaszkos fickók, lövésre készen fürkészik a lepusztult, poros és törött ablakú házak frontját, nehogy rájuk ugorjon valami terrorista mándruc. A szégyentábla helyén Cókmók Csubi és Kaptán Burzó fogadja a betolakodókat. A símaszkosok leugranak, se szó, se beszéd, szétfelé rúgják a faluőrök lábát, alaposan megmotorásszák, majd a szégyentábla romos falához nyomják őket.
Hol vannak? kérdezi a parancsnokuk. A házban, feleli Cókmók Csubi, hiszen Kaptán Burzó semmit sem hall. Melyik házban? Az egyikben a vénasszony, a másikban a muzis naccsága. S hát a harmadik? A harmadik abban, amelyiken írja, hogy Vegyes bolt.
Mese nincs, itt körözés folyik, gondolja Burzó, miután Csubi jelekkel magyarázza a dolgot. De az integetés is tilos, kapnak egy-egy hatalmas fej-fasírtot, hogy azt hinnék: tarkólövés.
Közben a rohamosztag végigkutatja Kisfutuczkónak mind a tizennyolc házát, csakhamar előkerítve a többi lakost: kárpálódva rángattatja magát, félelmében kékeslila galambokat eregetve Laboda Jusztina; mindentudó ábrázattal andalogna Cápráginé Szutyok Mimi; és szemérmetlen mozdulatokkal a fiúkat kihívóan mustrálgatja Csipa Dzsennifer; egy és egész tehát a falu lakossága.
„Hol bújtatják a latorokat?” így a parancsnok. Laboda Jusztinának a galambja ekkor pelikánná változik; nem puki, hanem durrantás, durrogtatás, rakéta eregetés, merő dörrenet. A kis bűzös manőverrel sikerül elterelnie magáról a gyanút. Csipa Dzsennifer már rá is fonódott az egyik délceg legény nyakára, ő is kihull a hálón. Marad hát a „Mindent tudok!”-kal reagáló Cápráginé Szutyok Mimi -, őt azonmód le is tartóztatják. Amint vonszolják – mert hiszen ellenállást kell kifejtenie, minden forgatókönyvben ez áll! -, megsemmisítő pillantással sújtja a két „férfit”, Cókmók Csubit és Kaptán Burzót. Ezekben egy miccre felhorgad az önérzet, és szembefordulnak foglyul ejtőikkel.
Nos, a jegyzőkönyv távlatából immár kijelenthetjük, hogy mindazonáltal a helyzet gumibot útján megnyugtatóan rendezésre került, vagyis megoldást nyert. Miután a rohamosztag razziája során nem találtak terrorcselekedetre utaló nyomokat, tárgyakat, logisztikai felszerelést, sem pedig államellenes tevékenységgel gyanúsítható személyeket, a zárlatot megszüntették, a blokád véget ért, a szögesdrót akadályok a hatalmas teherkocsikon maradtak; tüntetők és lázadók hiányában ellen-barrikádokat nem kellett emelni -, még Cápráginé Szutyok Mimi is megúszta egy dorgatóriummal, hogy tudniillik ne járjon a szája olyasmiről, amiről csak mozinézői élményei alapján tudhat – hamisan – hozzászagolni.
Kisfutuczkót szerencsésen elkerülte a karantén. A maszkos kompánia igyekezett békét kötni a helybéliekkel. – Ide figyeljenek – mondta a parancsnok. – Megmondom, mire van önöknek szükségük. De találgassák is egy kicsit. Na, mire?
Cápráginé Szutyok Mimi ezt is tudta. – Éberségre – felelte olyan szimplán, mintha Bruce Lee volna. A parancsnok bólintott. – Önök jelesre vizsgáztak honpolgári felelősségtudatból és magatartásból. Bár az önök települése uszkve kétszáz kilométerre esik az országhatártól, önök akkor is elhárítanák az ellenség mesterkedéseit, ha megpróbálkozna kibabrálni a mi tág horizontú, pompásan fejlődő demokráciánkkal. Gratulálok, és ezúttal mindenkit kitüntetek egy díszoklevéllel! Ugyanakkor aláírás ellenében részesülnek fél évre szóló ételjegyben is, amelyet naponta az egységünk kitűnő kantinjában lehet beváltani reggeli, ebéd és vacsora formájában.
Mindez ugyanazon a helyen, a szégyentábla romos falánál zajlott, ahol egykor a falu bikája fejtett ki ellenséges tevékenységet, amiért az életével fizetett golyó általi halállal; majd a kulákokat csapdosták humanitárius okokból a vörös téglás létesítményhez.

(Folytatjuk)

Forrás: Harangoz egy rézmozsár (Járókeret a 75-hez). Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2021