Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte.
– Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek – követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn.
– Egy frászt van nagy feje – mondta Ráró, és búsan lógatta a sajátját. Udvari verébtáp szállítóként nem állta, meg, hogy ne tegye hozzá: – Mert ha én egyszer kinyitom a számat…
– Kinek van nagy feje? – kérdezte egy levegővétel alkalmával Moby, a bálna.
– A levegő egerének – hahotázott Balu.

Csuri, a nagyfejű

– Jogában áll akkorának tartania a fejét amekkorának akarja – keltek Csuri (azaz Nagyfejű) védelmére a madárjogi aktivisták. Balut verébfóbiásnak és kéjenc, talpnyalogató mézfüggőnek nevezték. Rárót a fogaira és a pókos lábaira tett megjegyzésekkel kényszerítették meghátrálásra.
– Curikk nye! – csúfolkodtak, és nosztalgiával emlegették a szódást.
Az agresszív vélemény-cunamitól meghökkent Balu belátta, hogy rossz lóra tett. Brummogott valami bocsánatféleséget, majd a barlangjába vonult, hogy megkezdje a szokásos évi narkolepsziáját. Ráró nem akarta összerúgni a patkót a gerincesek közösségével, ezért átesett a másik oldalára, és önmagát kíméletlenül ostorozva önkritikát gyakorolt.
Jóformán el sem csitultak a közösségi felháborodás hullámai, amikor Egérke sérelmezte a bátorság-fogyatékossága miatt őt érő diszkriminációt. A nyilvánvaló igazságtalanságtól felhergelt törzskommentelők habozás nélkül megszavazták Egérkének a Bátorka nevet. Sajnos post mortem, mert Egérkét Cirmos személyében utolérte a végzete.
Az elfogadók kitiltatták Cirmost a Csiripelőből, és a szürke ötven árnyalatából összerakott zászlót tűztek a képmásukra.
Jól értesült források szerint a gyászhét eltelte után a várólistás Teknős Bécin a sor, hogy felvegye a Fürge Szarvas nevet.