Az észak-amerikai Szent Lőrinc folyón található két apró szárazföld másfélszáz éven át az Egyesült Államok, illetve Kanada felségterülete volt. A Zavikon és a Kiwa nevű szigeteket összekötő apró hidat azonban a nagy szomszédok lobogói közé helyezett magyar zászló is ékesíti.
A felettébb furcsa helyzet fényképekkel is illusztrált, bővebb magyarázatát a Falanszter blog internetes portálon találja meg az érdeklődő. A témát sok oldalról megvilágító írás bevezetőjében részletesen taglalja a csaknem 1200 kilométer hosszú Szent Lőrinc-folyóról a tudnivalókat. Például azt, hogy a Nagy-tavakat az Atlanti-óceánnal összekötő vízi út hozzávetőleg 1692 (más forrás szerint 1838) darab sziget és 104 zátony partját mossa.

Méretük igen változó, 0,09 négyzetmétertől a 103,6 négyzetkilométerig terjed. Míg a kisebbeken csak egy bokor vagy legfeljebb egy családi ház látható, addig a nagyobb szigeteken már egész közösségek élnek. A számunkra legérdekesebb földpár az úgynevezett Zavikon-szigetek, amely indián nyelven „Boldog sátrat” jelent. A nagyobbik sziget másfél hektáros, a kisebbik, Kiwára keresztelt pedig fél hektáros területű.

Amikor 1793-ban a folyó mentén meghúzták az Egyesült Államok és Kanada határát, akkor a nagyobbik területű sziget Ottawa, a másik pedig Washington fennhatósága alá került. Egy Elmer Andress nevű vállalkozó 1902-ben építtette fel „német stílusú” villáját a Kanadához tartozó Zavikonra. Ám hogy kapálás és pecázás miatt ne kelljen mindig áteveznie a szomszédos országhoz tartozó kertjéhez, a két sziget közé egy kilenc és fél méter hosszú fahidat is ácsoltatott.

Az észak-amerikai sajtó rögtön „háztáji határátkelőnek” illetve a „világ legrövidebb nemzetközi átkelőjének” nevezte el a szigetek közötti átereszt, sőt a nagyobbik „szárazföldre” fel is vonták a Brit Birodalom zászlaját (a mai, juharlevelest csak 1964-ben fogadták el Ottawában), a másikra pedig az Egyesült Államokét. Bár az Amerikai-Kanadai Határbizottság 1967-ben a kisebbik szigetet is Kanada fennhatósága alá rendelte (az új határt a volt USA-földdarabtól 140 méterre, délnyugatra jelölték ki), azonban az ott élő család hagyománytiszteletből továbbra is felhúzta a két ország lobogóját.
Ám a fahíd korlátjának közepén egy magyar zászló is díszeleg. A szigeteket ugyanis 1976-ban megvette a torontói Donald Rickerd és magyar származású felesége, Julie Rékai Rickerd. Julie (Juli) édesanyja a 2010-ben elhunyt Rékai Kati még Desider Katalin néven 1921-ben Budapesten született. Férjével, Rékai János sebésszel 1948-ban távoztak Magyarországról – először Párizsba, majd onnan Kanadába emigráltak. Rékai Kati kezdetben heti kommentátora volt a „The Hungarian Show” című rádióműsornak, állandó szerzője a Kaleidoszkóp című angol-magyar kulturális folyóiratnak, majd az egyik alapítója a kanadai Etnikai Média Egyesületnek. A hölgyet egyébként az a húszkötetes gyermekkönyv-sorozata tette igazán híressé, amelyben négy állathős segítségével igyekezett Kanada és a világ gyermekeinek bemutatni sokszínű környezetüket. Juli édesapja, az 1978-ban elhunyt Rékai János bátyjával, Rékai Pál belgyógyásszal még 1957-ben létrehozta Kanada első „multikulturális”, hivatalosan 36 nyelven kommunikáló kórházát és idősek otthonát, amely ma Torontó egyik központi kórháza. Rékai Jánost, illetve feleségét külön-külön a Kanadai Becsületrend keresztjével tüntették ki.

Nagyon köszönjük a történésznek, antropológusnak, városkutatónak és nem utolsó sorban a Falanszter oldal blog-írójának, Jamrik Leventének a történet feltárását.