noktürn

az ég rózsaszín papucsot húz
mikor a varjak aludni mennek
sok-sok halott átröpül felettem
nem jó, ha a nyakamba néznek

tegnap kölcsönadtam a fejem
ma tán visszakapom
azért nem írtam, szívem
ősz van már igen nagyon

két egyforma fiú
jön felém kerekezve
a hátsóból lesz az első
az estnek megjön a kedve

főztem teát, halk szemgolyót
bontatlan sört dobtam szemétbe
most ismét gyilkolom magam
holnap felkelni megérte?

valaki más

valaki másnak kéne születni
aki tud néha kicsit boldog lenni
akit nem borzasztanak halálok
akit nem üldöz ezeréves átok
akit átölelnek a barátok
akinek szavát milliók értik
akinek lelkét soha meg nem sértik
aki nem néz a pohárfenékig
aki ma nem egészen, de holnap félig
aki nem késik, nem veszkődik
aki gyalog elmegy a temetőig
aki fontos és nem felejtődik
akinek szemébe könny nem gyűlik
aki nem fél attól, hogy megfeszítik

A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György